2015. szeptember 26., szombat

Prológus


Halihó!
 Ez az új blogom, After The Song, remélem tetszeni fog. A prológusból, bár nem derül ki sok minden, de ígérem nagyon jó lesz! Remélem tetszik! 

Emily Ross


Nem hittem a híreknek. Képtelen voltam felfogni, hogy itt hagyott. Nem szállhatott ki! Egészen addig reménykedtem, míg meg nem láttam a hivatalos oldalon, hogy a hírek tényleg igazak. Sírni kezdtem, mélységesen sírni, és három napon keresztül, aligha abbahagytam. Dühös, szomorú, értetlen, majd végül boldog voltam, és büszke. Ő most a saját útját fogja járni, és ha Ő boldog, én is az vagyok, de nehéz lesz megszokni, hogy már csak négyen vannak. Pont most, mikor végre mehetek az egyik koncertjükre. Mindenesetre, nem adtam el a jegyet, nem is fogom, hiszen attól még hogy a kedvencem elment, a többiek megmaradtak, és ők is ugyanúgy annak a bandának tagja, akiket mindörökké szeretni fogok. Ez pedig a One Direction!A suliban is elsírtam magam, még nehezen tudtam feldolgozni a történteket. Zaynt nagyon sokan szidták,szinte minden oldal őt bántotta, de én megvédtem Őt! Kiálltam érte, hiszen nem érdemli meg azt, hogy így bánjanak vele! Én legszívesebben arra gyanakodtam, hogy kirúgták, de valószínűleg ő lépett ki. Sokan Perrie-re fogták, de tudtam, hogy ez nem igaz.
A bandám sokat segített a lelki állapotomon, és mikor előálltam nekik egy ötlettel, miszerint, írok egy dalt az 1D-nek, bólintottak, én meg kimentem a közeli kis tóhoz, és elkezdtem írni. Nem akartam lassú dalt, de valami különlegeset szerettem volna, olyat, amilyen még nem volt. Az elejével sokat szenvedtem. Egyszerűen csak szomorú sorok ugrottak be, ezért azokat külön papírra vetettem. Végül, a patakról és a csónakról beugrott valmai, és elkezdtem körmölni. A szövege nem bonyolult, ismétlődik, szóval olyan hatást nyújt, mintha nem törődtek volna sokat vele, de a zenéje, a ritmusa ezt cáfolja.
Két óra múlva már készen voltam, hangszeres akkordokkal és mindennel együtt, majd boldogan mentem a próbatermükhöz, és sok parancsolgatás közepette, sikerült eljátszanunk a dalt.
- Emily, ez zseniális! Ha nem fog tetszeni a fiúknak, akkor meglesz az első saját dalunk! –szólt Blaine.
- Ez világsiker lesz! –áradozott Chris, majd hozzátette. – Na, de hogyan juttatjuk el a fiúkhoz? Hogy jutunk be?
- Majd csak megoldjuk valahogy – nem igazán aggódtam emiatt, hiszen vannak bizonyos képességeim, amik beválhatnak.
Így született meg a Drag Me Down, ami ha minden jól megy, hamarosan új One Direction szám lesz, és remélhetőleg sláger.

3 megjegyzés: