2016. december 31., szombat

10. rész Where do broken hearts go?

Egyik álmatlan éjszakát követte a másik, miközben Harry-ről a hírek gyarapodtak az újságok címlapján, miszerint balhéba keveredett részegen. Az interjúnkat több hírcsatorna is leadta, és a paparazzik nem csak a hotel, hanem a szobám előtt is tartózkodtak, és kérdések sokasága hangzott az ajtó túloldaláról, vagy éppen hangzottak fel az ablakból. Napok óta nem tudtam kiszabadulni, szellőztetni sem szellőztettem, poshadt szag van az egész szobában, és ráadásul ki sem tudok menni, vagy nyitni az ablakot, hiszen kamerák ezrei csattognának felém.
Hirtelen csipogott a telóm, majd mikor megláttam a „Hívj fel” üzenetet, azonnal tárcsáztam számot.
- Na, szia Em! – kiáltotta boldogan Niall, ,én pedig legszívesebben letöröltem volna ezt a vigyort az arcáról. – Kér perc, és a szobád előtt vagyok! Úgyhogy öltözz fel, szedd rendbe magad, és kiszabadítalak! – fecsegte.
- Niall, nagyon rendes tőled, de nem szeretnék elmenni sehova.
- Harry is ott lesz!
- Akkor meg pláne nem! – kiáltottam. – Gyűlöl engem, Niall! Azt hiszi, csak kihasználtam, pedig nem igaz. Ugye tudod, hogy nem igaz? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Persze, hogy tudom, Em! A szíve legmélyén Ő is tudja, csak nagyobb jelenleg a büszkesége ahhoz, hogy be is lássa ezt.
Kínos csend vette kezdetét. Csak az én szipogásomat lehetett hallani, és egy kopogást az ajtón, aki valószínűleg, Niall lesz. A telefont le sem téve, mentem az ajtóhoz, és nyitottam ki, ám nem várt személy fogadott. Harry volt, és mikor meglátott meglepődött fejet vágott, majd idegesen ment tovább, és csak annyit kiáltott: „Bocs, rossz ajtó!”. Könnyeim újra utat törtek maguknak, és megállíthatatlanul folytak le arcomon. Visszamentem a telefonhoz, amin meglepő módon Niall még mindig vonalban volt.
-Mikor érsz már ide? – kérdeztem szipogva.
- Nem érkezett meg az ajándékod? – kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Ha Harry-re célzol, de. Ahogy meglátott azzal a lendülettel el is ment.
- Figyelj, lehet nem ez jött le róla, de nagyon ki van bukva, és hiányzol neki! Nem voltatok sok ideig együtt, de a legtöbb dologról, te jutsz az eszébe. Mindig azt mondja, „Em, is mindig ezt csinálta” vagy „Em, is mindig kakaót ivott reggel.” Nagyon szeret téged, és te is őt, jó lenne, ha valahogy ezt tisztáznátok! Ma fellépésünk lesz, és a Drag Me Down-t adjuk elő! Gyere el, hátha könnyebb lesz neki! A próbákon bírni sem lehet vele! – és mielőtt megszólalhattam volna, le is tette a telefont. Még azt sem tudtam, megkérdezni, hol lesz a fellépés, mikor kopogást hallottam, és egy Szöszi fej bukkant fel az ajtó túloldaláról. Szorosan ölelésébe bújtam, és kisírtam magam a vállán.
- Ne sírj, Szöszi! Minden rendbe fog jönni, ígérem! Harry-nek csak szüksége van egy kis időre, hogy átgondoljon mindent. – mondta, majd egy édes puszit nyomott hajamra. – Na, akkor öltözz és elviszlek! – pattant fel, én meg kelletlenül, de teljesítettem kérését. Úgysem hagyott volna békén.

A hely, ahova Niall vitt, egy drága étterem volt, ahol az első randink lett volna Harryvel. Az étteremnél minden srác kint állt és gondolom Niall-re vártak. Harry, amint észrevett, felhúzott szemöldökkel nézett körbe, majd mikor nem kapott választ, fújtatott egyet, s bement, mi pedig utána mentünk. Ez alkalommal volt asztalfoglalásunk, így simán bejutottunk. Leültünk az asztalunkhoz, majd egy pincér kezünkbe adta az étlapokat, amit nézegetni kezdtünk. A cicababa nem mozdult el mellőlünk, és kezdtem egyre frusztráltabb leni, hiszen Harry-t méregette. A srác, minthacsak észrevette volna, a csaj felé fordult.
- Figyelj, Candy! Ami történt köztünk az csak egy alkalom olt, rendben? – Candy? Ez meg miféle név? Na és mi történt köztük? Kapkodtam a fejemet a két alany között, de a lány, még mindig várt. Megtörtem a csendet:
- Én egy narancslevet szeretnék, meg ezt a francia hangzású valamit – mondtam, Harry pedig megejtett egy mosolyt.
- Itt minden francia, Em!
- A 69-es fogást szeretném! Így jobb? – kérdeztem dühösen, mire csak pislogni tudott, a többiek pedig majd meg pukkadtak a nevetéstől.
- Em., egyáltalán tudod mi az? – kérdezte Harry dühösen.
- Mi? A 69 vagy az étel, amit rendeltem? - vágtam vissza. Niallék nem bírták tovább, és hangosan elkezdtek röhögni, magunkra vonva, az összes figyelmet. Harry nem válaszolt. – Az ételről fogalmam sincs, mit rendeltem, de jöhet bármi. A 69 pedig az az a póz, amit valószínűleg Candyvel is csináltál, remélem élvezted! – pattantam fel, de abban a pillanatban Harry is felpattant és közel jött hozzám.  
- Annyira fel tudsz bosszantani! – mondta, de szemei az ajkam és a szemeim között cikáztak.
- Felvehetném végre a rendeléseket? – dobbantott a lábával a plázacica, mire visszaültünk a helyünkre, és csöndben maradtunk. Harry szemeivel engem kémlelt, és mikor már azt hittük, minden rendben lesz, megjelent Baline.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése